Búcsú a várostól

2010 február 8. | Szerző: Emma01 |

Egy utazás, ahogy ez a kolozsvári utazás, egy belső utazás is volt számomra. Eltávolodva a megszokottól, megismerhettem egy másik országot, egy másik kultúrát, és közben én magam is sokat utaztam, testben és lélekben egyaránt. Egyfajta pihenés, megújulás volt számomra. Hazatérvén sok mindent másképpen láttam, átértékelődtek bennem a dolgok. Kitárult előttem a világ.

Milyen különös. Pedig csak néhány száz kilométert utaztam az otthonomtól.

Amit fontosnak tartok minden utazás során, hogy miellőtt elindulunk, és amikor már ott vagyunk a helyszínen, ne féljük a változásoktól, az ismeretlentől még akkor sem, ha folyton riogatnak vele bennünket. Legyünk nyitottak, ismerkedjünk bátran. Legyünk nyitottabbak és fogadjuk el a másságot is. Próbáljunk meg egy kicsit eltávolodni eddigi világunktól, vizsgáljuk meg más szemszögből is. Hihetetlen, micsoda csodáknak lehetünk tanúit, micsoda felfedezéseket tehetünk. Lassítsunk egy kicsit, szemlélődjünk. Élvezzük jobban az életet.

Sajnos, ezek olyan dolgok, amelyek Kolozsváron magától értetődőek voltak számomra, sőt még utána nagyon sokáig éreztették a hatásukat, de ma már úgy gondolom, hogy újra fel kell fedeznem magamban ezeket az érzéseket, ezeket az emlékeket, hogy egy nyugodtabb és a külvilág felé nyitottabb életet tudjak élni. Sok kedves emberrel találkoztam utam során, sok-sok történetet hallottam.

Hazautazásom előtt még egyszer felszálltam a villamosra, barátnőim kísértek. Nevettünk a csörgő-zörgő villamoson, csodáltuk a Szamost, néztük a fodrozódó vizét, a part menti házakat, eldöcögtünk a park mellett, ahol olyan sokat sétáltam. Aztán láttam az egykor szebb napokat látott Horea utcát, és végül a vasútállomást is.

Szép búcsú volt, remélem, még visszatérhetek ide, mert azt hiszem, még sok titkot rejt a város, az évszázados épületek, s az emberek egyaránt.

Hazafelé egy nagyon kedves erdélyi magyar értelmiségi házaspárral utaztam, így hamar elröppent a hét órás vonatút.

Amint írtam, Kolozsvárra még nem tértem vissza azóta, de Erdélybe igen, többször is. Majd erről is írok néhány bejegyzést!