Kolozsvár könyvtárai

Mivel ott-tartózkodásom során kicsit tanulnom, kutatnom is kellett, nemcsak nekem, hanem barátaimnak is, összegyűjtöttem ide egy csokorba ezeket az élményeket. Az egyik kari könyvtárba, ahová lejárogattam, főleg román nyelvű kiadványok voltak, folyóiratok, szakkönyvek, tankönyvek egyaránt. Emellett találkoztam néhány angol és francia nyelvű kiadvánnyal is. Egy nap, az egyik könyvtáros hölgy felismerhetett, hogy az egyik magyar tanár körbevezetett, és megmutatta a könyvtárat, mert helyi, magyar nyelvű folyóiratokat hozott nekem. A raktárból...

Én viszont
nagyon örültem a felfedezésnek, és aznap egész délután azokat tanulmányoztam.  A naptáromban
többször fel volt írva napi programnak a könyvtárazás, hiszen elvileg kutatni
is jöttem erre az egyetemre, ebbe az országba, de sajnos (vagy talán mégsem?) a
könyvtáron kívüli tapasztalatokat sokkal hasznosabbnak ítéltem. Szó ne érje a
ház elejét: mindig lelkes könyvtárbajárónak számítottam, de amikor az embernek
csak egy hónapja van rá, hogy felfedezzen egy várost, annak lehető legtöbb
titkával, zegzugával együtt, és közben még társadalmi életet is élni „kell”,
sajnos nem sok idő marad a szakcikkek tanulmányozására. Mivel megtaláltam az
Interneten a folyóirat archívumait, úgy gondoltam, hogy inkább személyes és kézzelfogható élményeket és tapasztalatokat gyűjtök, a tudományokra még majd ráérek később is.

Az Európa Tanulmányok Kar könyvtárába nem sikerült
bejutnom, bizonyára ott is sok külföldi könyvet, periodikát találtam volna. Egy
délután viszont Malvin elvitt az Egyetemi Könyvtárba, ami egy rendkívül szép, szecessziós
épület a város központi részén. Már maga az épület miatt is érdemes volt oda
ellátogatni, hiszen az igazi művészettörténeti látványosság, és az évszázados
falak, boltívekkel és oszlopokkal díszített folyosók között az ember
évszázadokat röppenhet vissza az időben. Nem is szólva a négymilliós kötetállományról,
aminek áttanulmányozása ki tudja, mennyi ideig tartana. A könyvtárban számos értékes kézirat, ősnyomtatvány, kiadvány található. Ha magyar könyvek itt
nincsenek is, a diákok mégis sok időt töltenek itt tanulással, ki-ki kedve
szerint. Persze, a vizsgaidőszak – vagy ahogy itt hívják: szesszió – alatt
megnő  a forgalom, s különben szorgalmi
időszakban ki járna könyvtárba, ha az órára járást is csupán kalandvágyból
vállalják be az itteni diákok (is).

Ha már
rátérem erre a könyvtáras témára, még két érdekes kolozsvári könyvtárat érdemes
megemlítenem. A Heltai Könyvtárra egészen véletlenül leltem rá: az városban
bóklásztam, és az egyik utcában láttam kitéve a cégérét. Éppen felújítási
munkálatok folytak a kis épületben, ám nagyon megörültek nekem a könyvtárosok,
szeretik az anyaországból érkező látogatókat, így megengedték, hogy az
állványok között megszemléljem az állományt. Ha eddig gondom volt az, hogy nem
találok magyar nyelvű könyveket, akkor itt végre öröm költözött a szívembe: a
polcokon végig magyar nyelvű kiadványokat találtam, sőt ráleltem néhány igazi,
Erdélyben ritkaságnak számító műremekre is: például egyetemi tanáraim
könyveire! Sajnos nem nagyon tudnak miből költeni új könyvekre, én például arra
gondoltam, hogy mivel szinte senki nem is tud Magyarországon arról, hogy ez a
Heltai Könyvtár létezik, nem is tudják segíteni, pedig bizonyára többen
küldenének akár könyvadományokat is. Kolozsváron nagyon örülnek minden magyar
írott szónak.

Az Akadémiai
Könyvtárban én nem jártam, de Timi rendszeresen kedves történeteket mesélt
nekünk. Például arról, hogy évszázados magyar könyvritkaságokat őriznek meg
nekünk, és az eljövendő nemzedék számára, szabadon levehetjük a polcról,
lapozgathatjuk, kutathatunk belőle szabadon.

-    Otthon,
az Országos Széchényi Könyvtárban csak mikrofilmen engedik megnézni a hasonlóan
régi, több százéves könyveket, annyira óvják ezeket a ritka, szép értékeket.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: