A jazzkoncert

1.0Emma útinaplójahttps://emmautinaploja.cafeblog.huEmma01https://emmautinaploja.cafeblog.hu/author/Emma01/A jazzkoncert<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 12"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 12"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CDR4435%7E1.MOL%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CDR4435%7E1.MOL%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CDR4435%7E1.MOL%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><style>  </style> Jazzkoncertre indultam, egy magyar és egy japán fiúval. Kolozsvárott. Gyalog indultunk el, egy számomra ismeretlen útvonalon. Dani azt mondta, neki ezt ajánlották itt-tartózkodása első napján, ami bevisz a Belvárosba. Igaz, ez is egy lehetőség - de a parkot ezúttal ki kell hagynunk. Rövid séta után elértük az Ursus Sörgyárat (komoly konkurenciája lehet a Csíki sörnek!), és rákanyarodtunk az egykor hivatalosan is Külmonostor utcának nevezett útra. Vidáman beszélgettünk, nevetgéltünk, közben elhaladtunk a kakasos templom mellett. Nem értem, milyen indíttatásból tervezte ide ezt a templomot Kós Károly, a kalotaszegi motívumok inkább egy vidéki falu hangulatát idézi. Vagy éppen ez volt a cél? Úgy tudom, amikor épült, a városnak ez a része inkább falusias volt.<o:p></o:p> Elég sokan voltak kint az utcán a késői óra ellenére, persze mindenki megbámulta kis csapatunkat;, így van ez mindig, ha egy vagy akár több japán barátunk is velünk tart. A bárban azért Yoshi nem tűnt annyira különlegesnek. A hangfoszlányokból ítélve nemzetközi a környezet. Kerestünk egy szimpatikus asztalt, leültünk, és a kezembe vettem az itallapot, hogy megpróbáljam megfejteni, mi mit jelent. <o:p></o:p> Nem volt nagy a pincebár, de telt ház volt aznap este, s mindenki kényelmesen hátradőlt az itala mellett. Nem gondoltam volna, hogy Kolozsvárig kell eljönnöm ahhoz, hogy jazzkoncertet hallgassak, és főleg egy magyar zenekart. Otthon is többször kellene hasonló programokra járnom. Nem foghatunk mindent az idő hiányára. Ez csak elhatározás, szemléletmód kérdése. Milyen jó, hogy itt Kolozsváron lehet egy kicsit lassítani, élni, normális embernek érezni magunkat. <o:p></o:p> Yoshiro mesélte, hogy otthon, Oszakában a barátnőjével sokat jártak koncertre. Mivel a lány zongorázott, midig a zenére figyelt, nem pedig a fiúra. Ezt gondolom eléggé sérelmezte… De most mindenki a zenére figyelt, ami egy kis időre mindenkit elvarázsolt. Csak hallgattunk, élveztük a dallamokat, s nem gondoltunk semmire. Ritka pillanatok szerintem, amikor az ember teljesen ki tud kapcsolni, és kizárólag egy dologra koncentrál, de arra nagyon.<o:p></o:p> A koncert után az estét Kolozsvár más vendéglátós helyein folytattuk. Itt Kolozsvárott külön kuriózum, hogy vannak kimondottan magyar helyek is. Az Insomnia nem egy ilyen hely, de ott is lehet csíki sört kapni, és vannak magyar pincérek is. Ettől függetlenül az Insomnia egy nagyon hangulatos és extravagáns belvárosi kocsma, egy bérház emeletén kapott helyet, és őszintén szólva nem is értem, hogyan engedélyezhették a működését, hiszen a szomszéd lakásokban állandó lakók vannak. Ha ők nem is, mi nagyon örültünk a helynek. A díszlet pikantériáját a falon lévő motívumok mutatták. Amikor korábban hallottam erről, úgy képzeltem el ezt a kompozíciót, mint egy középkori címert, de élőben látva rá kellett jönnöm, hogy azokat a valóságban barlangrajzszerűen rajzolták meg.<o:p></o:p> Itt mulattunk a továbbiakban, körülöttünk sok-sok ember, mindenki lazán hátradől a székén, cigarettafüstbe burkolózik, közben száll a szó és a nevetés, és ott és akkor azt éreztem, hogy az egész helynek valami nagyon különleges és egyedi hangulata van, amiben benne van a közép-európaiság, de a multikulturális érzés is. Régi korok bútorai, pianínói, képek a falakon; a múlt egy-egy szegletét tárják elénk, miközben mi, akik éppen kirúgunk a hámból, teljesen belefeledkezünk abba, ami ezen a világon kívül van, csak az számít, ami ott, abban a pillanatban történik.<o:p></o:p> „Ma élsz. Holnap kiolt egy pillanat. <o:p></o:p> Vajon csak e pillanatért vagy?<o:p></o:p> Azontúl más időtlen önmagad.”<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Szerettem reggelenként hallani a Kálvária felől hallatszó harangszót. Megnyugtattak, és az otthon érzését keltették bennem. Mintha otthon feküdnék az ágyamban, vagy valamelyik pécsi harangot hallottam volna a sok közül.<o:p></o:p> A jazzkoncert után is harangzúgás ébresztett. Úgy emlékszem, nem volt korán, talán az ebédidő közelgett már. Későn értünk vissza, a Belváros elég kihalt volt, csak az éjjel-nappal nyitva tartó ételárudák előtt láttunk embereket. Persze, beálltunk a sorba, egy hajnali reggelire, hogy ne kelljen korgó gyomorral nyugovóra térni.<o:p></o:p> Hogy féltem még az első napokban, sötétben ki se mertem menni egyedül Kolozsvár utcáira! Pedig ez is csak egy nagyváros, ahol ugyan nem árt az óvatosság, de éjjel is lehet sétálni az utcán minden gond nélkül. <o:p></o:p>rich